Én vagyok-e?

Archive for március, 2009

Amikor még Van Damme vótam…

Fiatalon, gyermekként az ember példaképet választ magának. Van aki keresi, van aki “meglátja”, van aki ismeri-irigyli, de mindenkinek van valaki akihez egy picit hasonlítani akar, esetleg vele azonosulni…Emlékszem “szarosként” én vótam Van Damme ( zsánklódvándám) s ugorva az időben Bruce Leevel ( brúszlí ) üttem essze, ő asszem Róka Jancsi vót a fabudi mögötti törzsszomszéd.  Kemény harc vót, csak aztán jött a másik szomszéd Batman ( Küss Szili ), s a csaja Muszti ( Küss Szerén) s közbeszóltak, olyan bazi nagy rakétával, rakétavettetővel támadtak, s Brucet meg es lövék, de akkor ő átváltott Rámbóba, s hatlövetüvel suppantotta. Akkor még Chuck Norris ( Csák Nóri) is menő gyerek volt, nem volt ciki a szakálla, s az ágyék kötő sem amit a fejére kötött amolyan ninjásan (nidzsa). Naphosszat zajlott a harc, kemény vót, most es belé borzongok, mikor a gránát elsuppant a fejem mellett…Küss egy cseppet kövér vót , s a Batman ruha feszült a testin, jobban hasonlított egy lakkgojóhoz, mint a bőregérhez, így közös megegyezésből Piedont csináltunk belőle. Végül estére eldőlt a harc, mert jött Árnold ( tudjátok, a Svájci Néger), ő azétt ért később oda, mert takarni voltak, s a rendet az esső es el elkapta,s bajik megleve gyülve…na osztán, ahogy ő megjött megkellett haljunk az egészen, me Árnold a Terminátor volt, s páncélba es vót, s nem fogott rajta se a gránát, se a rozsda…mentünk haza, s jött a saller persze, me a gagya vagy kakis vagy zöldes volt a fűtől, de hogy magyarázd el nagyanyádnak, hogy Árnold ki akart nyírni!?!

Néha ma is visszasírom azt az időt. Ha csak a tesómat nézem ahogy sportól a gép előtt ( komputer), fejleszti a hüvejkizmát,s képzeletben Ronaldóként ő rugja a gólt. Ma is összecsapnak Vándámék, csak most nem a kertben, a pityókaföldön, hanem 2-300 kilométernyire egymástól, egy székben ülve, fülhallgatóval a fejükön, kizárva az egész világot…elvégre, nagyon fontos a mozgás!


Állat vagy-e Ilona?

“Mikor bambulom a TV-t, kamázom az olyan adót mint az
Animal Planet, a sok fa*ság helyett
Bemutatnak olyan fajokat, hogy eldobod a hajadat
Esetleg megismered magadat…”

Ez az idézet spéci Zana Zoltán cimborámtól van, művésznevén Ganxta Don Döglégy Zolee, de nagyon fülön csípett a dolog. Mekkora igazság, állatok vagyunk. Mondjuk én erre nem az Animal Planetet bámúlva jöttem rá, hanem országos cimborámtól a Kábel tesótól “tanúltam”. Szerencsére nem tudja, hogy írok róla, nem szeretne a világ hálón landolni, megveti az “evilági dolgokat”.

Állatok vagyunk, nem vitás. Ott van például hősünk a Béluska. Jól belövi magát szánkóssal, elmegy a diszkóba, rájön, hogy csajozna, esélye full nulla…reggelre hazavágja magát, az XXL lesz a barátnője, túl van a sexen. (1)…Rájön, hogy a bélszerkezet nem bírja a “minőségi” piát, kidobja a taccsot, megvan az anyagcsere, kicsit szokatlanabb módon (2)…be a konyhába, elé a zsírt, hagymával ( kenyér nélkül, csont nélkül), megvan a  kaja (3)…folyik a csap, jó klóros víz, adjad neki, szomjas nem vagy (4)…nyílván megölel valakit elalvás előtt, mert kell a gyengédsék, ma épp a wc-kagylót, ott is ébred… megvan a pihenés (5)…MINDEN IGÉNY KIELÉGÍTVE a boldog élethez, kívánhat-e állat többet?

Az állatok is így élnek, csak találnak maguknak párt, nem esznek-isznak meg bármit ami eléjük kerűl és nem a budit ölelik ha szeretet hiányuk van…


Nyujtám a kisújjam, hogy harapd le a karom!…há’ ezé kellettem te majom?

Nem kell bekakkantani, nem vallok szerelmet, csak csodálatosnak találom néha azt a jelenséget, mikor valakihez jó vagy “picit” ( természetesen nem érdemli meg ) és aztán azon veszed észre magad, hogy már a ruháidban jár, az ágyadban hál és bocsánatot kell kérned ha a tusoló alatt megzavarod a nőddel. Pedig van ez így…na jó talán most kicsit szélsőséges voltam, de mindannyian találkozunk ilyen esetekkel, nem? Hogy valaki belénk gázol, mi vígasztalhatatlanok leszünk, de az idő telik, gyengék vagyunk (vagy csak bambák), megbocsátunk…és kicsit ismét nyitunk afelé aki egyszer már hazavágott…Pár napig mindenki boldog, szép az élet, örülünk, hogy élünk…aztán egy adott pillantban ismét azt észleljük, hogy a kamion átsepert testszerkezetünkön…ekkor eszmélünk fel:Ha ezt hagytuk ismételten megtenni magunkkal, mi vagyunk a 3 ágú vadparittyák*!

* Vadparittya: – ősi magyar találmány, nem jó semmire és úgy kell elképzelni, mint az igazi parittyát csak a két ág között van egy harmadik, ami azért van, hogy a kilőtt kövecskedarabot egyenesen a pofánkba üsse vissza!…jó szerkezet, csak nem nagyon.


Legszebb történetek egyike…

Olvastam egy érdekes, talán humoros kis történetet minap a neten…mosolyogtam rajta egyet, de hazafele az utcán ismét beugrott és, hogy milyen mély mondanivalója is van valójában, az csak akkor “zuhan le” az embernek, ha folyamatosan cselekedni akar, alkotni, valamit hátrahagyni a jövő nemzedékeinek…nemes célok ezek mind, valójában pedig mind csak demagógia…mindent a magunk boldogságáért teszünk. Örömet okozunk, életünket áldozzuk másért…de ne felejtsük el…ettől valójában mi leszünk boldogok, hisz boldoggá tettünk…s ez még mindig nem a feltétel nélküli jót tevés. Itt a story:
” Volt egyszer egy tücsök és egy hangya. A hangya egész nyáron szorgosan dolgozott, éjt nappallá téve gyüjtegetett. Ezidő alatt a tücsök csak henyélt, naphosszat zenélt…eljött a tél…….mindketten megdöglöttek!!! ”
Megérte???


Van-e élet a házasság után?

Nem tagadom, a depresszió határát súrolom és ezuttal nem smirglipapírral. Beleléptem abba a korba, amikor “dőlnek ki” a betyár cimborák mellőlem, vásárra vitték bőrüket. Gyerekkorom óta fogalalkoztat a házasság gondolata. Olyan érdekes feeling fog el mindig ha eszembejut…hogy megölöm magam, vagy valami hasonló. Kölyökként végignéztem, ahogy nagyapám a házzasság boldog intézménye elől  kocsmába menekűl, ahol találkozik az ugyancsak boldog, felhőtlen házasságban élő szomszédaival, munkatársaival. Mindig is úgy láttam, hogy amikor kimondtad a boldogító “igent” a házasságra, kimondtad a “nemet” az életre. Kinyílt egy szép-nagy kapu a világra, azaz véget ért az életed. Fiatalként rohansz a csaje szoknyája után, energiát, időt, pénzt fektetsz bele ( többek között ), hogy megszerezd a a kiszemelt “vadat”, majd házasság után, energiát, időt, pénzt fektetsz abba, hogy megmenekülj tőle. Fiatalon ölni tudnál érte, az “igen” után szintén, csakhogy megszabadulj a törődésétől.

Szóval elkelnek lassan a barátaim, felszerelik fejükre az ellenzőt, a foci cipőt, gumicsizmát szép-meleg-bundás PAPUCSRA cserélik, s itt hagynak engem, indulnak a képzeletbeli “temetőbe”. Szerencsére néha még meglátogathatom őket, én nem kell nősűljek, hisz ők megtették helyettem-nekem is, akkor meg minek? Nemsokára legénybúcsú, életük utolsó “hivatalos” bulija, ott még egyszer utoljára megnézhetik, hogy mit hagynak hátra, mit hagynak ki és hogy milyen bigéket bíznak a gondjaimra. Én kajánúl mosolygom és másnap indulunk a mennyegzőre. Ahogy végigvonulnak a templom padjai között, előre az ünneplő nép között, egészen a plébi színe elé, akkor tudatosúl bennük:…most váltottak belépőt a TEMETÉSÜKRE!:)


Jeggyek meg…

Aki a legnagyobb szarban van, mindig azt basztatják…és ez az élet valódi szépsége, nem a világbéke, meg a csendes erdő erőss-finom illata, vagy a lemenő nap a tengerparton. Azt hitted az az igazi feeling? Tévedtél kisapám…Az a legszebb, mikor már azt hinnéd, hogy szarabb nem is lehet és rájössz…ekkor túlságosan optimista módjára gondolkodtál…


Hát nem szép???…Hát nem!

A munkában az a legszebb ha leosztjuk, megosztjuk, elosztjuk, szétosztjuk, fentről lefele, szépen hierarhikusan. Addig osztjuk, szervezzük amíg végűl senki nem csinálja meg. Amikor már a takarítónőnél tartunk, akkor elgondolkodunk, hogy vajan hol csúszott be a hiba. Kezdünk a létrán visszafele kúszni egészena főnökig, ő pedig rájön, hogy itt senki-semmit nem tud megcsinálni. Aztán ezzel ismét kifotottunk az időből, leromlott a morálunk, és az idegrendszerünk is újabb mérföldkőhöz ért a végleges felrobbanáshoz.

Mi a tanulság? Jó kérdés…talán az egyik barátom fogalmazta meg a legjobban: A rest kétszer fárad, a szorgos egész életében! Nó, de én a humorban nem ismerek tréfát, ugyhogy legyen ez a mai nap tanulsága…irány vissza a munkába tovább osztani mai feladatunk.