Én vagyok-e?

Archive for június, 2009

Nem baj ha nem érted…

Ed barátom, külön fejezetet érdemel ez nem is vitás. Minden embernek ( a szerencsésebbeknek ) van egy párja úgy gondolom, – nem a szerelmük tárgyára gondolok – akivel úgymond egyrugóra jár az agyuk. Nos Ed-is-On nekem ilyen, képesek vagyunk ugy végigsétálni mondjuk Gelencéről Mekkáig, hogy bár van velünk 50 másik ember – nevezzük nyugodtan barátainkank- és nem értik miről beszélünk, csak annyit látnak, hogy két furcsahangokat kiadó kiscsávó nyerít és bénán mozog. Egy kertitörpe és egy kopaszodó x-es tag kommunikál idegromboló modon. Nos, Ed még nem tudja, de én most épp azt várom, hogy lépjen be a messre, így aztán szemléltetni fogom, hogy miről is van itt nagy-baszó. Ráköszönök, majd bemásolom ide a “konverszációt”, amugy ma egy átlagos pénteki nap van, a héten semmi nagy dolog nem történt, tehát még az sem tudom lesz-e aktuális témánk …9:38 van, Ed ilyenkor már a munkahelynek nevezett internetezésbe régen belekezdett, de ma péntek van, így vagy várnom kell még, mert ugy-e pénteken csak a hülyék dolgoznak meg én, vagy nem is jön erre…nos várok…….10:28 még semmi…gyanus a csávó!…hohóóóóóó 11:53 megérkezett a kiscsákó, rápöccenek! ( jelzem, a statusza: Gondolkodom, tehát nőtlen vagyok!-biztató) Na lássuk:

Sspike: szia woodstuck
MedIS ON: szent ferenc

Sspike: merre voltál eltünve? Csak nem vittek el a snecik?
MedIS ON: neztem a halacskakat, oregem

Sspike: szóval neked a munka nem sonka? és megnyugtatnak a halaid?
MedIS ON: igen-igen, foleg, amikor sikerul elkuldenem a norveg balnavadasz flottanak az uj koordinatakat

Sspike: óóóóhhh az feeencsi
MedIS ON: elobb latnak eszaki barnamedvet, mint nem…

Sspike: Tokány-Topány valami oppelt árul,vajan apámnak szünik meg a munkahelye?
MedIS ON: aah, nem-nem..szerintem az o munkahelyes van megszunoben
MedIS ON: ezer nincs mar ra szuksege
MedIS ON: a faternak betonbiztos a helye az utosztalynal

Sspike: hogy érti ezt Vanessa? Talán úgy gondolod, hogy tudja a jelszót? Vagy túl sok a bajnoki gyürüje?
MedIS ON: a szuroben mindig megtalalod az elveszett gyuruket
MedIS ON: ennyit jelent a jo helyen, jo idoben…nemdenem?

Sspike: Öregem, miért van olyan érzésem hogy ma megint csak netezni mentél be a munkahelynek nevezett szektatelepre?
MedIS ON: nem, tudom…de az erzeseid csalnak, kisbaratom
MedIS ON: delutan vizsga, most epp javitom a sok szart

Sspike: úgy érted Finkly, hogy az egyetemisták dolgozatait?
MedIS ON: igen, baratom…mert valamibol meg kell elni

Sspike: és ebből meglehet Ray?
Sspike: Vagy reklámozni kell mellette az isotoner kesztyüket is?
MedIS ON: inkabb a vedett allatokra csapom le a mancsom, a kis nyugdij kiegeszitesere
MedIS ON: (ahogy eszlelem, neked sem suru a mai programod, mandinka harcos)

Sspike: kösz az ingyen parkolóhelyet
Sspike: jajj, dehogy nincs fiam, eppen azon gondolkodom, hogy : Tanárúr én hol alszom?
Sspike: Ja, amugy mi a véleményed arról, hogy a juhász is bejutott az Júrópai Parlamentbe?
MedIS ON: valaki meg kell majd fejje azokat a kisgeciket…es erre ki lenne megfelelobb, mint egy szakember?

Sspike: Úgy gondolod, h Zsizsi erre szakosodott?
MedIS ON: szerinted villa mennyire fog beilleszkedni a rejalba?

Sspike: Megmondtam már: Cris, Villa s egy olló, nem a Realba való…
Sspike: megvették aztat es
Sspike: ?
MedIS ON: szerintem folyamatban…

MedIS ON: ollo nem, deee otto?
Sspike: na még csak Szalló hiányzik onnat es
Sspike: s a jóöreg raulinhóvl akkor mi lészen?
MedIS ON: valakinek kell melegitenie a kispadot ronaldonak

Sspike: bekakkantás…akkor Gutierez Hernández dá fosoka Silva kéri a végkielégítést?
MedIS ON: igen, feltehetőleg..de szerintem egy kiadós végbélkielégítésnél többre neem számíthat
Sspike: ezek vajan ezt hogy értik?:http://hi5.com/friend/photos/displayPhotoUser.do?photoId=3716679286&albumId=303387236&ownerId=221602011#3716679286_221602011_303387236_0
(Edisonnak egy fotót linkelek ide ahol épp két ribi nyalizza egymást.)

MedIS ON: oouh, ez fincsi
MedIS ON: nem kulonosebben lehengerlo a noszemely, de minden elismeresem…van ami kompenzalja

Sspike: csak nem a mejire gondolsz dan?
Sspike: s lent a negyedik fotókomment?
MedIS ON: az ám…gondolom az illető nem lesz asztrofizikus

Sspike: nekem sem úgy tűnik, talán instructor, mint Bélucinak az opja
MedIS ON: nah, azokat nem megszólni, a gazdasági válság közepén is az elit exklúzív kategóriájának az előszobájában tevékenykednek…ki segget nyal, ki nem
MedIS ON: apropómente, te hogyan is
MedIS ON: állol a soferkönyv megszerzésének procedúrájában
MedIS ON: halálos áldozatok a folyamatban?
MedIS ON: jaaa, baazzzmeg, amúgy nagy valószínűségre kisütöttük sziszijettával, hogy az a csákó, akivel versenyzett, az immár sorozatgyilkosknak tekinthető fényképészsarj, nem más, mint leribantzozott hEszterünknek hőn szeretett, mélyen tisztelt vőleginye
Sspike: JAAA, aki a cigusokat kigyilkolta???
Sspike: az csak bünrészes havver, a másik arc külde el őket atomra
MedIS ON: tuom
MedIS ON: azt írtam
Sspike: ja, bocsesz, nem bírlak követni…valóban, etnikailag kicist próbálta tisztogatni szentréseket

MedIS ON: szerintem ennek etnikai következményei lesznek…
Sspike: mire gondolsz?
MedIS ON: ha netalán a szóbanforgó etnikai kisebbség kap egy fülest a elkövető hollétéről, annak hiroshimához hasonló tisztogatás lesz az eredménye az illető belső szerveit illetően

Sspike: azt hiszem a számból vetted ki a szót…a szó-szaros értelmében
Sspike: vajan meg is eszik őtet?
MedIS ON: kevéssé valószínű, büszkén jelenthetem ki, hogy a hét elején megettük az utolsó kannibált is
Sspike: A kivétel valóban erősítené a vakbelet?
MedIS ON: minden bizonnyal rezisztensebb lesz

Sspike: kicsitesó, én lassan a lantot fontolgatom…
Sspike: te meddig “gürizel”?
MedIS ON: ma sokáig, 4-től van a vizsga
MedIS ON: legalább 6-ig itt vagyok
Sspike: s gondolom DOLGOZOL
MedIS ON: abszolút
MedIS ON: a kétkezi munka, na az nemesít
Sspike: de nem es itt
Sspike: amugy meg Isten hozott a blogomon…
MedIS ON: örület…ez aztán a kandikamera visszatér 2.5

Tehát Ő volt Ed, ha valaki nem értett volna mindent, hívja fel, s akkor mégjobban összezavarodik…


Boldog ember vagyok…

Ha csak a környezetemben nézek szét, rengeteg embert találok aki folyton panaszkodik, nincs elég pénz, nincs jó munkahely, nincs barátnő, nincs kihívás, nincs Merci, semmi sem jó. Ezek az emberek úgy nagy általánosságban nem veszik észre, hogy ott van két gyönyörű gyermek a kisszobában, ott van a férj, feleség a nappaliban, ott van a kiskert, együtt lehetnek, ott van a kistragacs, a világból is kimehtnek ha akarnak ( együtt ) és a tegnap is megtudták főzni azt a mindenki kedvencének számító fuszujkalevest, amit aztán belőttek jó hagymával ami a kertben termett.

Eddigi rövid életem során rengeteget “hányodtam”, voltam pár helyen, láttam néhány kultúrát, néhány igazi tápos magyart és csillogó szemű székelyharisnyás nagytatát is. Foci karrierre vágytam, sok pénzre, a legjobb csajokra, mert ezt láttam a TV-ben, azt hittem ez a tuti buli. Az idő telt és én felismertem, itt vagyok itthon és bár még nem tudhatom az élet milyen szerepet oszt rám, most boldog vagyok. Bár nincs Merci az udvaron, sőt a számlámon is az a 30 lej van amit anyu a tesóm telefonszámlájára küldött, de nyugodt vagyok, hisz tudom, hogy jó úton járok.

Hogy is ne legyen boldog az ember amikor megvan mindene: reggel nem úgy kel fel az ágyból, hogy újra indulni kell a “sántérre”, hanem puha párnáján érzi még kedvese illatát. A munkahelyig 20 perc az út, az auotó ablakán kibámulva elmerenghetek a messzi tájba, csodálhatom az erdőt amialatt felcseperedtem, minden reggel hálát adhatok, hogy ide születtem.
Munkába érve berepítek egy szívgyilkoló kávét, végignézek munkatársaimon akik pont olyan emberek mint én, azt a nyelvet beszélik amit én, annak látnak aki vagyok…jó helyen vagyok.
A monitorra pillantva ismét görbül a szám széle, pillantás ki az ablakon, fel az égre, újjab köszönet, hogy ilyen barátaim vannak…igazából ezért nem lehet elég hálás az ember, nem is tudja, hogy kik veszik körül, mekkora emberek is valójában, hisz képesek vagyunk egy kirándulást végigvitázni, aztán emberi nagyságuk akkor mutatkozik meg, mikor felsegítenek a földről, ha a saját hülyeségemből hanyat vágtam magam, vagy ha bebizonyosodik igazuk, csak bajszuk alatt mosolyognak, nem vágják a képembe, pedig tudják ők is: ” ez a nagyszájú megint mellé nyúlt, de mi ezért szeretjük”.
Focizom, ez kitölti a délutánjaimat. Kispályás csapatommal tavaj meglepetésre megnyertük a városi bajnokságot, nem mi voltunk a legjobbak, de mint tudjuk a foci az egyik legigazságtalanabb sportág. Ugyanazzal a csapattal idén három győzelemig jutottunk mindössze, ebből kétszer nem jelent meg az ellenfél, de én nem vagyom szomrú. Tavaj a bajnokság megnyerése volt a kihívás, idén a kiesés elkerülése, jó velük harcba menni…
Másik csapatom, az örök szerelmem, a CINEMA. Lassan mindent megnyertünk én pedig csak hálát adhatok, hogy bekerültem ebbe a fantasztikus “családba”, ahol minden pályán töltött másodpercet jó mélyre raktározok a szívemben, hogy aztán a kisporontyaimnak mesélhessünk anyuval a győzelmekről, kudarcokról, feltámadásokról. ( Short, te mindent láttál …köszönöm)
A nagypálya az igazi otthonom. Arra születtem, boldoggá tesz a fű illata, az ellenfél testszaga, az edző mosolya, a csapattársaim szemében látott elszántság, bizalom…ez az életem.

Voltak “nagynak” hitt vágyaim: Lássam Beckhamet, Del Pierot, a Juventust, az Olasz Válogatottat, Monte Carlot, őrülten bulizzak ATB-zenéjére, játszak első osztályú csapat ellen…ezt mind megkaptam! Köszi!

Pénzem csak annyi van, amiből eltelik egy hónap, mégis nem szomorkodhatom, ez volt a vágyam, a legnagyobb álmom, hogy ne halljak éhen:) eddig sikerült a tervem.

Szomorkodhatnék is, hisz több embert vesztettem már el, elváltak a szüleim, megtört a karrierem, de nem teszem. Nagytatám nevelt apám helyett, s mikor már látta, hogy járni tudok, életre való vagyok, hagyta legyőzni magát a gyilkos kór által amit köznyelven csak RÁKNAK hívunk. Méltóságot tanultam tőle, tiszteletet, gerincességet. Mikor megtámadta a betegség megfogadtam a fentieknek, ha mégis meggyógyul, foci cipőmet már gyermekként a szegre akasztom, legyen ez az én áldozatom, de ha mégsem akkor viszont végig csinálom és addig szolgálom ezt a sportágat amig erőmből futja, az Ő emlékére is, hisz imádta ha nyertek a zöld-fehérek…Hogyan is hagyhatnám abba? Ki kell szaladnom a zöld gyepre minden hétvégén, hisz igéretet tettem…azt illik is betartani. Mindig velem van az öreg tatesz, bár jól fogalmazott a papbácsi:” Adika hazament!”

Anyám beteg, egy ezidáig gyógyithatatlan kórban szenved ő is és amikor látom, hallom az betegségében szenvedőket megbénulni, elmúlni szorul egyet a torkom, szívem…de nem mutathatom, hisz a küzdése, a szembeszállása példaértékű mindannyiunk számára. Belőle merítek erőt, ha valamit lehetetlennek látok, hisz annyiszor megmutatt már: a lehetetlen valóban nem létezik.

Van két tehteséges testvérem akikre sosem tudtam elég időt fordítani: ne haragudjatok srácok, büszke vagyok rátok, ezt sose tévesszétek szem elől!

Külön fejezetet érdemelne legjobb barátom életútja is, akitől talán a legtöbbet tanultam titkon. Nincs amit boncolgassam a témát: Zsolt a legnagyobb ember vagy akivel valaha találkoztam szaros kis életemben és remélem majd visszaadhatok én is valamit abból amit tőled LÁTTAM!

S itt van az a lány aki mindent megváltoztatott, aki önbizalmat adott, aki nyugalmat hozott: köszönom Shorty!

Hogy a fenébe is ne legyek boldog, amikor mindenem megvan amit valaha akartam. ha néha kiborulok is, csak magamra haragudhatok, hisz ilyenkor rendszerit szemelől tévesztek mindent…pedig itt van a VILÁG a kezemben!