Én vagyok-e?

Archive for július, 2009

Hatalmat akarok!

Minél többet látsz, annál jobban rájössz, hogy szinte semmit sem tudsz. Amikor az ember eljut arra a szintre, hogy felismeri: Vazzeg, én full hülye vagyok….nó akkor kezd el igazán jó irányba haladni. Napjainkban őrült hajsza folyik a diplomák megszerzéséért, míg annak idején nagyanyám az érettségiével szupersztár volt, ő volt a faluban a tanító, az ovónő, a jegyző s a kántor, mára az éretsségi oklveledet simán viheted magaddal a retyóra, ha sajnálnál 30 banit a Piszke Papírra. Végülis ez az élet rendje, fejlődünk, haladunk, egy bizonyos irányba, bár azt még nem tudjuk, hogy a lejtőn lefele, vagy a dombra fel. Ezt majd a végén…
Valóban fontos az iskola…legyen az bármilyen is, életiskola, soföriskola, foci suli (amilyet én tartok a grundon a vakoknak) vagy az az intézmény amelyik kiállít egy diplomának álcázott számlát, hogy: Igen makkfej, befizetted, megkaptad az egyetemed!!!…
Legjobban iritál amikor háromdiplomás magukat értelmiséginek nevezett arcokkal kerülsz egy társaságba, aztán ők elmagyarázzák neked a piac mozgását, meg hogy van egy film amely bemutatja, hogy valójában a World Trade Center tornyai nem is dőltek össze, csak a híradó elhitette a buta európaiakkal, meg elmesélik, hogy Puskás Öcsibácsinak annak idején olyan erős rugása volt, hogy a jobb lába le volt pecsételve, s azzal nem is szabadott rugjon, mert az gyilkolt. Ilyenkor ha te is agyonkultúrált vagy, akkor elárulod neki, hogy “Öcsi bácsi bazd meg bal lábas volt”, de akkor azt is a tudtodra hozza, hogy az nem igaz, csak azért rugott ballal, mert a másik le volt pecsételve, hát hülye vagy??? az előbb magyaráztam el. Azt hiszem erre mondják azt amit egyiknap valahol olvastam:” Ne vitatkozz hülyékkel, mert egyszintre kerültök, ők pedig legyőznek a rutinjukkal”. Ebben van némi igazság. Nó lényeg ami lényeg, vannak a javíthatatlan diplomások és vannak azok akik a tudásra éheznek. Ha azok közé sorolnám magam akik egész életükben a könyveket nyálazták akkor hazudnék. (Kivétel ha jól bebasztam és reggelre a nyálam a nagyi imakönyvéig folyt) Azonban amikor olyan munkakörbe kerülsz, ahol felnyílik a szemed, hogy : Tesó, te valójában nem tudsz semmit, és itt már az ösztön és a Youtuberól szedett információ nem lesz elég, illetve ide talán még igen, de ahhoz hogy tovább lépj semmiképp- akkor elgondolkodsz a dolgokon. Rájössz, hogy a szakmát, vagy legalábbis a szakma alapelveit, mechanizmusát, a hétvégenként megvásárolt, valamelyik okos román pszichopata nevéről kapott egyetemeddel sosem fogod megérteni. Azzal én is egyetértek, hogy minden bizonnyal a gyakorlatban tanulod meg valójában a dolgokat, de egy igazi szinvonalas egyetemre szükséged van, ha nem akarod úgy végezni ahogy az egyik barátom: “Mit vitatkozik velem ez a paraszt, nem tudja, hogy nekem 16 oztályom van?!” Ja, ez igaz, csak azt felejtette el hozá tenni, hogy ebből 10 első és 6 második.
Ami a lényeg, rájöttem, hogy közelsem tudok mindent arról amit csinálok. Ha valaki segítséget kér, akkor nem tudom elmagyarázni, hogy azt miért úgy kell, hisz csak annyit tudok, hogy úgy kell és kész. Mint például a tegnap az üzletben:
– Anyuuu, miér állnak az emberek sorba?- kérdezte a kisgyerek. Válasz: -Azért fiam!
Nó ezt elkerülendő döntöttem úgy, hogy felállok és visszaülök a padba, mert úgy érzem hatalomra van szükségem…nemcsak melléktevékenységként. Mert mint tudjuk: A tudás…


Borotva és wc-papír

Rájöttem, hogy a legnagyobb dolgokat borotválkozás közben, illetve a wc-n ülve “szülöm”. A perverzeket el kell szomorítanom, a hányni készülőket pedig meg kell nyugtatnom, hogy nem szó szerint értem a nagy dolgok “szülését”, hanem átvitt értelemben. Ekkor születnek meg a legnagyobb gondolotok a leterhelt winchesteremben. A retyón ülve, nem tudom a laptop billentyüzetét gyilkolni, nem tudom a labdát kergetni, nincs energiám idiótákkal ordítozni sem hajszárítóval floorball-ütőt melegíteni, hogy aztán rájöjjek, hogy azt sem tudom, hogy kell helyesen fogni, nemhogy trükközzek vele, mint a 14 éves kölyök aki lóvátett egy egész sportcsarnok előtt. Ha borotválkozom, még messzibre sikerül “repülnöm”, hisz oyankor ég a telefont sem tudom a fülemhez passzírozni. Rájöttem, nem is kell nekem tükör borotválkozás közben.Ugy sem látom magam, agyban olyan messzire vagyok, s amugyis mindig szétvágom a fejem, mint nagyi a paradicsomot, akkor meg minek?!
Nos…ilyenkor gondolkodom el a dolgaimon, gondolom meg sokszor magam, változtatok meg döntéseket, fogadok el elfogadhatatlannak hitt dolgokat. Végiggondolom, hogy nem adhatom fel csak azért, mert a főnököm folyamatosan elégedetlenkedik piti ügyek miatt, miközben én a szaros munkaidőmön kívül megoldom azokat a problémáit amikbe ha beleütközne másnap, akkor megállna az egész munkafolyamat. Aztán így, hogy gördülékenyen mennek a dolgok, természetesen senkinek nem tünik fel, hogy ott bukkanok is lehettek volna. Voltak is, csak én a hideg söröm helyett a fatuskút húztam le az erdei útról, hogy a hintó nehogy a sáncba végezze……..Miközben burrog az elemes borotva megnyugtatom magam, hogy csak mert nem dícsértek meg érte, még volt értelme megírni azt az útmutató kiskönyvecskét, hisz anélkül a kis púposnéni a kankósbotjával már régen lement volna a térképről…
A retyón ülve, néha magamra is van időm. Felháborodott agyamat megnyugtatom: ” Ülj le tokány, ne rotyogj!”, szólok magamra, mikor fejben már azon gondolkodom, hogy milyen hossszúra készítsem a detonátor zsinorát amelynek megnyomása után, irodám kerekesnek álcázott,sima hátasszéke a Marsig lövi fel magát. Értem én, hogy azt a lovat ütjük emelyik húz, de senki nem fél attól, hogy a ló egyszer csak hátraszól: “Há’ normális vagy-e ember???!!!”
Na jól rászálltam a főnökre, még azt hiszi valami bajom van vele. A főnök fejezetet le is zárom itt, mi is lenne szebb végszónak, mint a főnök definiálása, bár ezt valahonnan loptam, asszem a retyón ülve egy pletykalapból. Főnök: az a valaki, aki késik, amikor korán beérsz a munkába, és korán jön, amikor késel. …nos,nálunk ez pontosan így működik.

Tehát konklúzió:A budi folyamatosan megmenti a saját és környezetem életét!

P.S. Még jó, hogy retyózni is járok, mert ha csak borotválkozni mennék, akkor a bundás fejemből ítélve már leégettem volna az egész Régiót.