Én vagyok-e?

Archive for november, 2009

Velem vagy ellenem?

Legyen ennek egy mottója:
” Te leszarod értük magad, s ők sokszor le sem szarnak! ”

Azt hiszem a foci mellett a barátaim voltak azok akik megmentették az életem. Sok helyen laktam, rengeteget hányódtam, jutott a jóból és a rosszból egyaránt. Minél több embert ismersz meg, annál több leszel Te magad. Egy idő után megtanulod kiszürni, hogy ki az aki érdekből keresi a társaságod és ki az akit érdekel, hogy például ma volt-e egy tányér meleg leves az asztalodon, rendben van-e a lelked. Ahány helyen levertem a sátorfát, annyi újabb arc, újabb szempár került közel a lelkemhez. Megszerettem őket, aztán tovább kellett állni. Néha esténként lefekszem, bámulom a plafont és arra gondolok, hogy vajan azért , mert külön mindegyiküknek nincs fizikai időm levelet, smst írni, azért még tudják, hogy sokat gondolok rájuk? Ilyenek például a kézdivásárhelyi volt csapattársaim,edzőm, ahonnan indult minden, a volt osztálytársaim akikkel felejthetetlen éveket töltöttem, a magyarországi kollégiumlakók akik a második családommá váltak pár év alatt, a makói csapattársak akik bár sokat bántottak örökre a szívemben maradnak, a makói edzőm, aki a legnagyobb hatással volt az életemre -lehet, hogy már a nevemre sem emlékszik, én mégis minden meccsem előtt felidézem szavait magamban, hogy sosem felejtsem el amikor kifutok a gyepre, hogy ez nem csak egy játék-, a magyarországi családom, akik úgy fogadtak be, mintha saját gyermekük lennék- Kati Anya, mindennap velem vagytok, bocsásd meg “hütlenségemet”-, Dani és a többi arc a koleszból akik megszeretteték velem a Trance-zenét, Emő aki “megváltott”….és hosszasan lehetne sorolni a neveket….hosszan, amig a nap lemenne…s még Edisonról szó sem esett, vagy az X-tázi klánról, avagy Pestáról aki román válogatottat csinált belőlem…
…s itt van a Hajcsatok, az életem, a mindenem…a szívem csücske…jó volt sokáig abban a tudatban élni, hogy ők mindig ott vannaka hátam mögött. Én úgy éreztem, hogy aki oda akar tartozni, az mind a barátom, mindenki a féltett kincsem, akiket soha nem lehet bántani…ez volt a legnagyobb hazugság amit magam ellen valaha elkövettem…S bár hiába mondták többen is, köztük Short, hogy tulságosan elfogult vagyok, sokan többet elvesznek tőlem, mint amit adnak, én nem akartam meghallani ezeket a hangokat…úgy tartottam: Aki velem nőtt fel, hozzám is tartozik…tévedtem. Sajnos tévedtem…s ehhez meg kellett győződnöm, éreznem kellett a bőrömön, ahelyett, hogy arra az emberre hallgattam volna, aki fel akarta nyitni a szemem…
Ne haragudj Short, hogy sokszor téged bántottalak meg, ahelyett, hogy lett volna kis rálátásom a dolgokra. Könnyebb volt azt mondani, azt hinni: Áhhh nem, az én barátaim sosem okoznának fájdalmat szándékosan, sosem tennének olyat ami engem bánt…avagy akár téged…nem tennének, hisz együtt nőttünk fel…Pedig dehogy nőttünk fel együtt, csupán egymás mellett…és ez óriási különbség….
Magaménak éreztem azokat az emeberekt is, akik ott lézengtek mellettünk, pedig annyi jó indulat sem volt bennük, mint egy mérges kígyóban…
Milyen kegyetlennek hangzanak ezek a szavak, mégis mennyi rejtett igazság megbújik bennük. Hisz a szemnek nem látható, amikor valaki úgy bánt meg, hogy a környezeted ezt észre sem veszi, és boldogtalanságából fakadóan, sunyin beléd szúr a késsel hátulról, hogy neked is jusson abból a rendezetlen szemétből amit ő képvisel, amiben neki kell élnie…( ez a nagy kibaszott igazság, csak ezidáig visszafogtam magam, mert szem előtt volt a környezet, a barátok, akiket a kincsnek véltem az életben…s mert reméltem, hogy felnőssz a feladathoz, kinövöd ezt a szennyet)

Sokat tévedtem én is,de a szemem azt hiszem végre felnyílt. Eljött az az idő is, amikor eltudom dönteni, hogy ki az aki az én csapatomban fog játszani, már pedig az, aki az én hálomba akarja rugni a labdát, az nem veheti magára a csapatom mezét…

Én magam, pedig ha megakarom változtatni a világot, akkor magamban kell kezdenem a változtatást. Nem állhat az ember középen, mert akkor nem lehet eldönteni, hogy hová tartozik. Kiléptem az egyik oldalra, aki be áll a hátam mögé az velem van…aki nem, az lehet, hogy ellenem…