Én vagyok-e?

A szív Bajnokai

Valamikor nagyon régen azt tanultam az egyik edzőmtől, hogy egy jó „mester” végigköveti tanítványa pályafutását, függetlenül attól, hogy még az ő csapatában játszik-e vagy más vizekre evezett. Én valahogy így vagyok a csapattársaimmal is. Akivel 1 percet is magunkra húztuk ugyanazt a mezt, érzelmileg számomra örökre megmarad. Attól a perctől kezdve már nem Feri a kamionsoför Szenttamásról, hanem Feri a jobb-bekk, akit valószínűleg jól megszidtem, mert nem rúgta ki időben „taccsba” a labdát.

Hát ilyen csapattársak voltunk Farkas Szilárddal is. Mindössze két mérkőzést játszottunk együtt az almási csapatban, s ma is emlékszem, hogy mennyit kiabáltam neki, hogy adja időben azt a szaros labdát. Nem vette szívére a dolgot, depresszióba sem esett, nem lehetett „elkergetni” arcáról azt a pajkos, gyermeki mosolyt.

13243845_1737157336526163_7470762182381725943_o

Megdöbbenve hallottam néhány éve, hogy életveszélyes balesetet szenvedett. Akkor kérdeztem egy közös ismerősünket, hogy meg lehet-e látogatni, de azt mondták, hogy kómában van és még csak minimális esély sincs arra, hogy túlélje a történteket…

Az almási csapattal végül sosem nyertünk bajnokságot, de távozásomkor még nem tudtam, hogy abban a kis faluban az élet világbajnokai is élik szerény életüket a lombhullató erdő alatt. Egy házszám alatt nem is egy, hanem két-három vagy talán öt ember vette fel a kesztyűt a világgal, a halállal… Nem dacolva, inkább mély alázattal.

Szilárdról már mindenki lemondottot. Nem volt olyan orvos, aki egy bíztató szóval enyhítette volna édesnyjának fájdalmát. Esztert azonban nem ilyen fából faragták. Összeszorította fogait és azt mondta:

– Szilárd, te az én kicsi fiam vagy. Már egyszer felneveltelek, s ha kell megteszem mégegyszer, vagy még százszor!

Lassan 4 év telt el a baleset óta és szégyenlem, hogy sem én, sem az egykori csapattársak (néhányuk kivételével) nem látogatták meg ezidáig Szilárdot. Egy facebook felhíváson kellett megtudnom, hogy Szilárd és édesanyja nem adták fel a harcot, s hosszú évek után, ha lassan is, de Szilárd ismét beszél. Ismét megmozdította a karját, lábát és eldöntötte, hogy nemsokára eltáncolja a „medvést”.

Néhány napja meglátogattuk otthonukban. Nagyon féltem, hogy nem fog emlékezni rám, vagy, hogy nem örül majd a jelenlétünknek. A találkozás nagyon mély nyomot hagyott mindannyiunkban. Szilárd annyira pozitív, hogy, aki nem látja, biztosan nem hiszi el, hogy ebben a helyzetben ez megtörténhet. A humora vagy viszatért, vagy simán megmaradt, nem tudni, de olyan szófordulatokat használ, hogy leesik az ember álla. Halkan és lassan, meg-meg állva, de lelkesen, töretlenül…

13288363_1140996049255654_1027963024_o

– Csongi, nagyon hiányoznak a barátaim. Nem nagyon szoktak meglátogatni, de most, hogy ti itt vagytok azt érzem, hogy mindjárt behajítom a tolószéket a kályha mögé örömömben…

Ahogy kimondja mindannyiunk szeme megtelik könnyel. Végigondolja az ember, hogy min mehettek keresztül az elmúlt években, s valahol igazságtalannak tartunk mindent. De sem az Ő, sem az édesanyja szájából egyetlen rossz szó, egyetlen panasz nem hangzik el. Ők „csak” végzik a dolgukat. Minden nappal egy kicsivel jobban vannak. Hogy mennyivel? Miliméterekkel, vagy azok töredékével. De jobban…és jobban!

-Képzeld el Csongi, volt még egy macskám, őt is Mircsukának hívták. Akkor még nem tudtam mozogni, sem beszélni, csak ültem ebben a székben. A szemem előtt tépte szét a szomszéd kutya és én nem tudtam csinálni semmit. Éreztem, hogy belehalok, Csongi…

Ki tudja, hogy még milyen történetek lapulnak drága Szilárd tiszta lelkében (?). Szimpatikus, ahogy az édesanyja azt mondja, hogy valójában ők nem kérnek semmit. Pedig a sok utazás, a foglalkoztatás bizony költségekkel jár. Ezért is dolgoznak külföldön a testvérek, ezért is vágtak neki a világnak. A kerekes széket, amiben tölti Szilárd a napjait, hamarosan akár le is cserélhetik, hiszen két jóérzésű fiatal lánynak köszönhetően műanyag kupak gyűjtési akció kezdődött. Nagyon sokan felzárkóztak a kezdeményezés mellé. Olyanok is akadtak, akik pénzadománnyal szeretnék segíteni a családot, számukra most már egy számlaszám is elérhető:

IBAN: RO86RNCB0517088775150001,

SWIFT/BIC: RNCBROBU,

Unitate BCR: HARGHITA BUDVAR,

titular: Dombi Zsuzsanna Julia

 

Az elkövetkezendő hetekben/hónapokban több jótékonysági rendezvény is lesz, amely Szilárd felépülését foja szolgálni. Ezekről az eseményekről a segítésére létrehozott oldalon lehet majd tájékozódni:

https://www.facebook.com/%C3%81lljunk-Farkas-Szil%C3%A1rd-mell%C3%A9-1735043840070846/?fref=ts

Szilárd és édesanyja is köszöni mindannyiatok jóságát!

13340757_1224144234264470_184179184_o

(ezt a labdát egy közeli baráttol kapta Szilárd. Bizakodunk, hogy nemsokára fel lehet majd fújni)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s