Én vagyok-e?

Rímelő sorok

Egy züllött naplója

Ismét a borosüveg nyakát szorítom,

Hátradőlve a fotelben, lassan tán elalszom.

Borostás arcomba tenyerem csattan,

Lepofozom magam, félálomban, halkan.

Büdös ez a zakó, szivarfüsttel tömött,

Le is öntöttem, mikor hátba lökött

Az a paraszt, kinek a foga bánta végül,

Ritka az a csóka, ki az ütéstől szépül.

Bevérzett az ínyem, vajon a vitamin hiánya,

Vagy ez a  mostoha élet, ami ezt kiváltja?

Káromkodnék egyet, de nem jut az eszembe,

Hogy kit kéne szidni, ha más gyógyszert vettem be.

Pedig az orvosom is megálljt kiáltott többször,

Nem értette meg, hogy nem kell nekem kötszer.

Feküdjenek a betegek a kibélelt ágyba,

Nem fog már rajtam a barna nők átka.

Na gyere jócimborám, kortyolok még egyet,

Ez az olcsó bor, bizony kegyetlenül büntet.

De hát megérdemlem, züllött alak vagyok,

Magam mögött folyton csak szemetet hagyok.

One response

  1. Régóta elkezdtem már olvasni ezt az oldalt. Egészen idáig észre sem vettem ezt a verset, de nagyon tetszik, akár csak a többi írás. Kíváncsi lennék rá, hogy honnan jön az ihlet..

    2018. június 9. - 17:25

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s